Amerikai tündérmese 9.-

Ahogy végigsimítotttam a szeme alatt, valami megfogta a kezem. A lila folt pedig elkenődött. Jay-re érdőn néztem, mire ő értetlenül, majd nevetni kezdett.

-Jajj szivem... ez a forgatáshoz kellett. Tudod egy bunyós jelenet volt.-kuncogott szerelmem.

-Ohh... Bocsi, csak megilyedtem.-Hajtottam le a fejemet.

-Kicsim, semmi baj. Legalább tudom hogy hogy reagálnál ha valami bajom lenne.-mosolygott el, és egy csókkal jutalmazott.

Nem bírtam visszafogni magam, és ahogy láttam ő sem, ezért a szoba felé oldalaztunk. A szobába levettük a zavaró ruhákat, és megtörtént az, amit egy rajongó is csak az álmaiban láthat.

xXx

Reggel apró csókokra ébredtem. A szemeimet lassan kiniytottam, és megláttam azt a személyt a szemem előtt, akiért a világon bármit megtennék.

Jay meglátta hogy felkeltem, ezért bűnbánóan rámnézett, és megcsókolt.

-Bocsi de már nem bírtam magammal.

-Nembaj.-majd attam egy szenvedélyes csókot.

Átfordultam a másik oldalamra, és vissza akartam térni az álmok szigetáre, amikor meghcsörrent a mobilom. Magyarul szitkozódva mentem el a táskámig.

-Igen?-szóltam bele.

-Szia Zoe! Nóri vagyok. Te még ilyenkor alszol?

-Szia Nóri! Mond!

-Tudod, hogy most 2 hétre kimegyek megnézni az amerikai földet. Szeretném ha tudnál róla, mert elkellene majd egy idegenvezető is. -hallottam hogy mosolyog a vonal végén.

-Oké. Mikor landolsz?

-Hát... körülbelül... 2 óra múlva.

-Mennyi?-hüledeztem el.

-A gép landolása 2 óra múlva lesz-nevetett fel, a TV-s lottó reklám hangot utánozva.

-Jólvan. Akkor elkezdek készülődni.

Majd egy gyors köszönés után letettük.

-Ki kel mennem Nóriért a reptérre. -montam Jaynek az értetlen arckifejezésére.

-Ő a barátnőd?

-Igen. Kicsim ugye nem baj ha most kiszaladok érte? 2 óra múlva landol.

-Nem-mosolygott.-kiviszlek.

-Ömm... Az nem olyan jó ötlet.-mondtam.

-Miért?-csodálkozott, és csalódott volt.

-Mert ő egy Alkonyat fan.

Óhh... nembaj-mondta-Majd megmondom neki hogy nem elájulni.

Ezen meg kellett mosolyognom.

-Na jó. csak nem kezd el sikítozni. Majd felveszem a csöves szerkót.-kacsintott rám.

-Remélem.-suttogtam

A reptér felé indultunk, és meg is érkeztünk.

Amint megpillantottam Nórit, ő elkezdett sikítani, és rohanni felém. Ez egyfajta szokás volt más nála. Előttem ledobta a táskáit, és a nykamba ugrott.

-Jajj Z anniyra jó hogy megérkezdtem!-sikította még mindig magyarul.

-Nóri. Még élni akarok.-mondtam, mert a szorítása már túl erős vol.

-Jajj bocsi. Na akkor gyerünk. Ohh igen, el is felejtettem. Ő itt Jackson Rathbone, és Jay, ez itt Nóri Bakó.-ejtettem ki nevét magyar akcentussal.

Köszöntek egymásnak, és frcsáltam is hogy bartátnőm nem kezdett el sikítozni.

Hazafele, már Jay is feloldódott, és kérdezgetni kezte mindenféléről, majd hazamantünk.

A telefonom megcsörrent, anyám volt.

-Zoe hol vagy?

-Jött Nóri, és kimentünk a reptérre érte-magyaráztam anyámnak.