2010. február 23., kedd
Kérdés
Ez kicsit kínos...
Sziasztok... na ez kicsikét furán fog hangzani, de kérnék egy weboldalcímet, ami egy Cullenes történet végül is, és az van benne, hogy van egy csaj, aki a jövőbe lát (és az nem Alice) és hát Jasperbe lesz szerelmes, de már élni sincsen kedve, és egy nap, mikor meghal a szülei, az apja által elnevezett Smaragd-hegyre készül, hogy leugorjon róla. Eddig csak a családja érdekében nem halt meg.
Hát ennyi röviden a töri, ameddig én eljutottem, és egyszerűen nem tudom hogy mi a weboldalcíme a történetnek.
-abba szeretnék segítséget kérni, hogy nem-e tudná valaki megadni.
Ha valaki tudja előre is köszíí....
(komiba)
Puszíí: kis csaj
Érzések
Ömm... ezt a blogoldalt, átteszem, amíg nem jön valami ikhlet, addig ez ilyen közvetítőoldal lesz, minden fejleményről értesíteni foglak titeket...
Nah jó bevallom hogy nagyon szarul érzem emiatt magamat, de ezt el kell fogadni. Vége. The End!
Pár gondolat még:
-Baromi szarul érzem magam(mint mondtam)
-Ezt az egészet nem tudom hogy kezdtem el, csak így félvállról, hogy lesz ami lesz
-Ma a suliba is mindenki (vagyis csak egy gyerek) kikészített, de az nagyon
-Az új blogom folytatom amíg tudom...
:)
Persze tudom hogy nem olvassa el senki, de azért jó volt leírni :)
2010. február 22., hétfő
utolsó részecske....
-Zoe, most el kell mennem egy partira, majd csak késő este jövök haza. Ha éhes vagy van kaja a hűtőbe, majd egyél.-mondta. Én halálosan megnyugodtam. Szóval mégsem tudja hogy itt van Jay.
-Oké anya. Még valami?
-Semmi. Legyél jó. Szia.
-Szia!-kiáltottam utána.
Becsuktam az ajtót, és leültem Jay mellé.
-Ez meleg volt.-nevettem fel.
Jay magához húzott, és szenvedélyesen megcsókolt.
-Szeretlek.-motyogtam a csókba.
-Én még jobban-mondta, és ismét megcsókolt.
Csak faltuk egymás ajkait...
Mindenki boldog lett, Zoe és Jay között kissebb viták lettek, de megoldották, házasság is megvolt, és egy kisbaba is született, mindenki megszerette a saját apósát, anyósát, és a nászéjszakát Hawaii-on töltötték.
BOLDOGAN ÉLTEK, MÍG MEG NEM HALTAK!!
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE... a másik történetemhez jobb kedvet kaptam, de azért ezt nem szüntetem meg, bocsika....
másik törim webcíme: www.cullen-kiscsaj.blogspot.com
BOcsiKa
Remélem hogy az sokkal jobban fog tetszeni mint ez, és azt is, hogy ez arról fogszólni, hogy Bella nem lett vámpír, mert nem ugrott le szikláról, meg ilyenek, hanem... nemtudom kinek lett a felesége, de az most teljesen minegy...^^
Szóval közel 100 év telt el, és Edward kb 170 éves. Újra visszamennek Forksba, de Edward nem nagyon akar, az emlékek miatt. Ott lesz egy lány.
A vámpíroknak ebbe a történetbe, ha azt az énjét engedi ki, akkor kinő a szemfoga. De több különbség nem lesz. Bocsi ha valakinek nagyon tetszett akármelyik történet, de ez van, ezt kell elfogadni.
Ui.: különböző szemszögből lesz 1-1 rész leírva, de majd feléírom, hogy kinek is...
Pussíííí
2010. február 16., kedd
Amerikai tündérmese 11.-Étterem II.
Itt a következő fejezet. Most itt is azt mondom, hogy 5 komi után jön a következő, a 12. fejezet. Tudom köcsögség, de ez van :P
Amint láttam a többiek nagyon jól elbeszélgettek, és én kapva az alkalmon gyorsan egy gyors csókot loptam Jay szájára, aki elősször meglepetten nézett, majd egy széles vigyor terült szét az arcán.
-Hey! Majd kettesbe oké?-szólt ránk Ash. A többiek csak nevettek. Még szerencse hogy nem vagyok az a könnyen pirulós fajta.
Jay rányújtotta a nyelvét, és megcsókolt.
Amikor visszaült az asztalhoz kitartóan nézett Ash szemeibe.
A párbajt az én telefoncsörgésem szakította félbe. Gyorsan kimentem az étterem elé, és felkptam.
-Igen?
-Szia kicsim hol vagytok?-kérdezte anya.
-Étterembe.-mondtam közömbösen.
-Haza tudnál jönni?
-Minek?
Na mivan nem tud válaszolni? Majd nagy nehezen kinyögte.
-Ma van... 2 hónapja hogy itt lakunk. És meg kell ünnepelni.
Sosem szerette Nórit, és a barátaimat. Persze nekem el kellett fogadnom az övéit. Kedves.
-Anya. Most nem érek rá oké? Mi lenne ha egyszer te is beletörődnél hogy nekem is vannak barátaim? Elvégre már 20 éves vagyok!-akadtam ki.
-Jólvan.-majd lecsapta.
Visszamentem az étterembe, és leültam.
-Valami baj van?-suttogta a fülembe Jay.
-Nem, nincs. Csak anyám volt.
-Ohh...
Majd még egy telefoncsörgés. De most a Nórié következett.
-Mi van ma? Kié lesz a következő?-kérdezte Liza nevetgélve.
-Remélem az enyém...-mondta Rob komolyan.
Amikor Nóri visszaült, egy nagy vigyor volt az arcán.
-Na mi van?-kérdeztem kíváncsian.
Erre válaszként a nyakamba ugrott, és elsikította magát.
-Ilyet sokszor csinál?-Kérezte Nikki.
-Hát... nem-motyogtam a meglepetségtől.
-Csajok, skacok, én megyek. Remélem majd találkozunk. -és el is futott -sziasztok!-kiáltott vissza az ajtóból.
-Szia.-motyogta mindenki. Ebbe meg mi ütött? Valaki lefutotta tán a maratont? Úristen. Hát persze! Hogy felejtettem el. Ma jön el Bence. Most landolt a gépe gondolom azért rohant úgy ki.
-Ma jön a pasija-közöltem vigyorogva, mert mindenki engem bámult.
Robnak megcsörrent a telefonja. Hogy eltalálta hogy övé lesz a következő. De ő nem ment ki, itt vette fel.
-Igen?-szólt bele.
-Gratulálok. A te telefonod csörgött ez után! Eltaláltad!-kiáltotta a telefonba Ashley.
-Hülye.-mondta, de a telefont nem tette le.
-Köszönöm a bókokat-mosolygott tündérien Ashley.
Később nagyon jól szórakoztunk. Hazafele Jay hazakisért.
-Nem jössz be?-kérdeztem
-Anyukád itthon van, és szerintem páros lábbal rúgna ki.
-De nem tudná meg hogy itt vagy.
-Oké.
A jól eltervezett bemenetel elég jól sikerült. Jay felment a szobámba, addig én vittem fel kaját, és anyával beszélgettem 2 percet, mondván fáradt vagyok.
Felmentem a szobámba, ahol Jay már az ágyon kuksolt.
-Szijja!-pattantam mellé, és átöleltem.
-Na? Hogy ment?
-Mondom én hogy semmi baj nem lesz.-ütöttem válon, játékosan.
-Gyere ide.-mondta, és hívogatóan kitárta a kezét.
Én visszabújtam, és ott is maradtam. Kis idő múlva ismét megszólalt.
-Nem hoznál fel kaját?-kérdezte. az ilyen alkalmakat is csak ő tudja elrontani. De én így szeretem.
-Mit kérsz? Pizza?
-Tökéletes.-és rácsapott a hasára.
Elindultam lefelé, közbe anyával találkoztam.
-Hova-hova?
-Pizzát enni.
Ennek semmi soha nem tetszik? Inkább halljak éhen?
Elmentem a konyhába, és kivettem a doboz pizzát. Fellopóztam, és az ajtót nitottam ki.
Majd ráraktam az egyik tenyeremre a dobozt, a másik kezemet a házam mögé csúztattam. Elmentem az ágyik, ő pedig magához rántott. A pizzás doboz az ágyon landolt. Szerencse hogy nem volt kinyitva, mert akkor a taralam az ágyon landolt volna.
-Hey-hey vámpírkám! Óvatosan.
-Mikor nem voltam én óvatoS?-kérdezte mosolyogva.-Na gyere enni, mert komolyan éhes vagyok.
Elvettünk 1-1 pizzaszeletet, és elkezdtünk rjta rágódni. 5 felé volt vágva, amiből én egyet, ő pedig a többit-négyet-vette el. Lassan elfogyott az étel, és mi lefeküdtünk az ágyra. Ott feküdtünk, és néztük egymást. Hogy lehetek én ilyen szerencsés hogy vele oszthatom meg az ágyat?
Kis idő múlva komogásra lettünk figyelmesek. Rémülten néztünk az ajtóra, aztán egymásra.
Na most aztán lebuktunk. Ennyi volt.